Beszédes némaság.

Közös múltunk csendje
övez bennünket rendre:
s többet ér mindon szónál,
ha szemed sugara szór rám
eggyetértő mosolyt.
Bárhogyan is volt,
eltelt egy negyed-század
s ha kinyitnánk a szánkat
összefésült gondolatok
törnének fel, s a mondatok
azonossak lennének:
hisz lelkeink összeérnek,
és ha hallgat is már a szánk,
szép ez a beszédes némaság.