2013. április 8., hétfő

Születésnapi összegzés.

Mint hogy előre már nem nézhetek kritikusan a múltamba révedek: sürüsödik körülöttem a csend van Ki elhagyott, és van Ki elment. Biztos hibáztam én is sokat réveteg keresem az okokat: éltem miért csigaházba zárva, kirekesztve mint a lelki árva. 2013 04 09 Marosán István.

Sacinak (Aki majdnem szinésznő lett)

Messze utazik a hold _mint egy eleven-holt_ fenn az ég permén: oly egyedül mint én. Ruhája csodaszép, és a környezetét színezüstbe vonja: _rajtam_ utca-rongya. Vándorol az éjben sápadt, halál-fényben a szíve rég halott: _bennem_ érzés vacog. Élettelen és élő, rongyos és fénylő vándorolunk együtt, s csókjainkat szedjük. ő is egyedül van, a csillagok közt suhan, emberek közt járva, az én lelkem:árva. Elöttem sok titok, s az érzéstől mrgfullok Ő mindent, mindent lát, s ránk hinti mosolyát. Szeretnék elmenni "Bátyámmal" cserélni, _semmit sm éreznék, csak valakit néznék_ Nézném alvó arcát, simogatnám haját, ezüstbe fürdetném sugár-csók mezején.

Palika! Főúr!

Előzékeny mosoly mögé rejtett gorombaság, komoly sajnálkozás, és minden más mimikája kész az arcodon, ez minden.Nehéz vagy könnyű a munkád...? nem tudom hisz amit lát a szemem az: ez s az a pár kiló amit érdekbe szorítva hordozól.