Egyedüli vágyam:
az éj csendjében
hagyjatok meghalnom
tenger közelében,
álmom legyen szelíd
és az erdő közel
ott, hol tngert föd el
az ég, s fátylat terít.
Nem kell pompa s gazdag
sírt sem kiván lelkem,
ővezzék a testem
ágyként üde gallyak.
Miattam ne ejtsen
senki fájó könnyet,
hervadt őszi levél
lepje be a földet
s míg zajjal ömlenek
egymásb a patakok
ússzon a hold
a fenyvesek felett,
szüntelen szárnyaljon
az est hűvős szele,
s a szent hárs levele
rezegjen az ágon.
S mikor már nem leszek,
az elmúlás szelén
halomként majd befed
a sok kedves emlék.
Az esthajnal csillag
fönn az égen távol
-lévén jóbarátom-
Ő is hozzám ballag,
s amíg haragosan
bömböl majd a tenger
porrá lesz a testem
örökös magányomban.
évfordulói megemléketésként
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése