Őszbe dermedt lelkem
messzi tavaszból
egy későn jött napsugár
járta ma át, és szól
eképp az üzenet:
Szeretsz most is még,
hazug válásunkra
nincs is semmi ok.
hiányod fáj még,
de hinni nem tudok.
2010. augusztus 31., kedd
2010. augusztus 30., hétfő
BÚCSÚ
Vége' Eddig tartott.
Mit mondjak? Elmúlt.
Még hallom a hangod:
mámortól ittasúlt.
"somn uşor", még búg
bennem e két szó,
tudom, hogy hazug,
mégis olyan jó...
Mit mondjak? Elmúlt.
Még hallom a hangod:
mámortól ittasúlt.
"somn uşor", még búg
bennem e két szó,
tudom, hogy hazug,
mégis olyan jó...
2010. augusztus 25., szerda
portré
A feslő ibolyák kékje
mindenütt,
szomorú, szép szemének eltűnt
sugarát lopják elémbe.
Az arcénak halvény pírja
néz le rám,
midőn az elmerűlő napsugár
rózsáit az égre szórja.
Ha az est lomha sötétje
szétterül,
hajának fénye belévegyül
-csk azért-, hogy Őt idézze.
mindenütt,
szomorú, szép szemének eltűnt
sugarát lopják elémbe.
Az arcénak halvény pírja
néz le rám,
midőn az elmerűlő napsugár
rózsáit az égre szórja.
Ha az est lomha sötétje
szétterül,
hajának fénye belévegyül
-csk azért-, hogy Őt idézze.
o cină amară
Luminarea ardea ca atnci...odată
şi cina era-tocmai aşa-pe masă,
Îl aştepteam pe tata,din lucru să vie,
să-mi dea colac cu lapte de iepure.
Dar nu venea.Degeaba-l aşteptam,
numai vîntul zornăia lin în geam:
par-ar fi fost sufletul lui,
şi şoptea ceva- dar oare cui?
şoptea duios noaptei:
"Aceştia sănt ai mei"...
Şi eu l-am auzit
cănd lui Cornel i-a şoptit:
"Numai doi au rămas."
(Carnea rece m-a ars.)
Tată! pe Cornel mai mult ăl iubeai,
şi de aceia acuma nu mai eşti ăn trai,
m-ai lăsat aicif făr de nici un cuvănt...
-găndeam ăn mine- ş-am izbucnit în plîns
toată bucata mi-a fost amară
şi nu cutezeam să te privesc, sărmană Mamă.
şi cina era-tocmai aşa-pe masă,
Îl aştepteam pe tata,din lucru să vie,
să-mi dea colac cu lapte de iepure.
Dar nu venea.Degeaba-l aşteptam,
numai vîntul zornăia lin în geam:
par-ar fi fost sufletul lui,
şi şoptea ceva- dar oare cui?
şoptea duios noaptei:
"Aceştia sănt ai mei"...
Şi eu l-am auzit
cănd lui Cornel i-a şoptit:
"Numai doi au rămas."
(Carnea rece m-a ars.)
Tată! pe Cornel mai mult ăl iubeai,
şi de aceia acuma nu mai eşti ăn trai,
m-ai lăsat aicif făr de nici un cuvănt...
-găndeam ăn mine- ş-am izbucnit în plîns
toată bucata mi-a fost amară
şi nu cutezeam să te privesc, sărmană Mamă.
2010. augusztus 22., vasárnap
2010. augusztus 10., kedd
Űzenet
Egy hete, hogy elmentél
s az óta,-vagy már előbb?-
bennem
dermedt tél
övez mindent.
Még egy hét, talán kettő,
de legfeljebb öt-
és visszajössz
visszajössz? ...lehet...
(rég írtam Neked verset-)
Ma még visszavárlak
-bár hideg a szívem,
röptét töri a vágynak
e meggyötört szerelem-
mi lesz velem?
Még dacol a remény,
de vége a nyárnak
a napsütés nem ér,
s a madarak elszállnak:
-jőjj vissza-:várlak.
Egy hete hogy elmentél
(egy hete?...nem tőbb?)
lehet, hogy szeretsz még
és csak valami sűrű köd
van kettönk között.
s az óta,-vagy már előbb?-
bennem
dermedt tél
övez mindent.
Még egy hét, talán kettő,
de legfeljebb öt-
és visszajössz
visszajössz? ...lehet...
(rég írtam Neked verset-)
Ma még visszavárlak
-bár hideg a szívem,
röptét töri a vágynak
e meggyötört szerelem-
mi lesz velem?
Még dacol a remény,
de vége a nyárnak
a napsütés nem ér,
s a madarak elszállnak:
-jőjj vissza-:várlak.
Egy hete hogy elmentél
(egy hete?...nem tőbb?)
lehet, hogy szeretsz még
és csak valami sűrű köd
van kettönk között.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)