2013. április 8., hétfő
Születésnapi összegzés.
Mint hogy előre már nem nézhetek
kritikusan a múltamba révedek:
sürüsödik körülöttem a csend
van Ki elhagyott, és van Ki elment.
Biztos hibáztam én is sokat
réveteg keresem az okokat:
éltem miért csigaházba zárva,
kirekesztve mint a lelki árva.
2013 04 09 Marosán István.
Sacinak (Aki majdnem szinésznő lett)
Messze utazik a hold
_mint egy eleven-holt_
fenn az ég permén:
oly egyedül mint én.
Ruhája csodaszép,
és a környezetét
színezüstbe vonja:
_rajtam_ utca-rongya.
Vándorol az éjben
sápadt, halál-fényben
a szíve rég halott:
_bennem_ érzés vacog.
Élettelen és élő,
rongyos és fénylő
vándorolunk együtt,
s csókjainkat szedjük.
ő is egyedül van,
a csillagok közt suhan,
emberek közt járva,
az én lelkem:árva.
Elöttem sok titok,
s az érzéstől mrgfullok
Ő mindent, mindent lát,
s ránk hinti mosolyát.
Szeretnék elmenni
"Bátyámmal" cserélni,
_semmit sm éreznék,
csak valakit néznék_
Nézném alvó arcát,
simogatnám haját,
ezüstbe fürdetném
sugár-csók mezején.
Palika! Főúr!
Előzékeny mosoly
mögé rejtett
gorombaság, komoly
sajnálkozás,
és minden más
mimikája kész
az arcodon,
ez minden.Nehéz
vagy könnyű
a munkád...?
nem tudom
hisz amit lát
a szemem
az: ez
s az a pár kiló
amit
érdekbe szorítva
hordozól.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)